Amikor én gyerek koromban úgy döntöttem, hogy ügyvéd leszek, lesz egy saját irodám, ahová majd jönnek az emberek, szép ruhában fogok járni és nagyon szépen fogok beszélni mindenki azt hitte, hogy csak gyerekkori vágy, és majd kinövöm, de amikor felvételt nyertem az egyetemre már mindenki gondolta, hogy komolyak a szándékaim, és bizony amit én akár gyerekként is a fejembe vettem, az ebből is látszik, hogy mind megvalósult, hiszen nemsokára megnyitom a saját irodámat, pontosan ahogy annak idején gyerekként elképzeltem. Persze nem volt könnyű az út, számtalanszor álltak elém nagy akadályok is, de sikerült mindegyiken túlküzdeni magamat, és azt kell mondjam, hogy volt olyan is, hogy kidobtak az ajtón és vissza kellett másznom az ablakon, de úgy érzem, hogy ez is az ügyvéddé válás folyamata kellett hogy legyen.
Most pedig megkaptam életem első ajándékát is, pont az édesapámtól, ami az irodámat fogja díszíteni, hiszen a falra szeretett volna valamit adni, amiről mindig eszembe jutott az az út, amit végig jártam, azok a nehézségek, amiken végig mentem, hogy elérjem a célom, és bármikor úgy érezném, hogy lehetetlen helyzetben vagyok vagy nincs valamihez erőm, csak nézzek rá a képre és gondoljam végig hány nyarat tanultam végig amíg a család a Balaton parton bulizott, én pedig csak feküdtem a paron és olvastam a könyveimet. Az ajándék pedig nem más, mint egy balaton vászonkép, ami egyrészt tényleg hihetetlen gyönyörű, másrészt pedig tényleg eszembe juttatta azokat a kamasz éveket, amikor én a tanulásba kellett hogy energiát fektessek akár még éjszaka is, a testvéreim pedig járták sorra a szórakozóhelyeket. Sokat küzdöttem a diplomámért és remélem ehhez mérten jó ügyvéd is leszek, ennél szebb első irodai ajándékot pedig nem is kaphattam volna.